Kerti tó
Vízminőség
Ha egy beállt kerti tóban a természetes egyensúly felborul, türelemmel és egy kicsit több odafigyeléssel legtöbbször vissza lehet állítani.
"Mindössze" annyi a feladat, hogy az okot megtaláljuk és az élővilágra veszélyes állapotot mielőbb megszűntessük.
Tapasztalatunk szerint, az új tótulajdonosok a víz megfelelő minőségén annak tisztaságát értik, ezért a legkisebb átlátszósági változás is ijedtséget okoz.
Tiszta víz is lehet rossz minőségű, viszont ha kissé elszíneződött vagy algás, attól még lehet egészséges.
Vegyük sorra a jellemző problémákat a teljesség igénye nélkül.
Kémhatás
A víz kémiai minőséget leginkább a pH értéke jellemzi.
Ennek megállapítása általában lakmusz-papírral történik.
Az élővilág szempontjából a 6,5 és 8 közötti érték a megfelelő.
A pH értéket mindig azonos napszakban kell mérni, mert napközben jelentősen változik.
A legalacsonyabb kora hajnalban és délután éri el a legmagasabb értéket.
Az elfogadható ingadozás 1 körüli érték, így a pH egész nap a két határérték között marad.
Alacsony pH érték esetén növelni kell az értéket, azonban ez a probléma igen ritka.
Jellemző a pH érték növekedése.
Halastó esetében a 8,5 feletti érték azonnali beavatkozást igényel, mert fennáll a mérgezés veszélye.
A gyors, nagy mértékű pH változás is veszélyes a halakra, ezért a beállítást több lépcsőben végezzük.
A legegyszerűbb módszer a részleges vízcsere, illetve ha a rendelkezésre álló vízforrás is magas értékű, akkor pH csökkentő szerek adagolása.
A levegőztetők folyamatos működtetése is segít a pH érték helyreállításában.
Egy hajnali és egy délutáni méréssel megállapíthatjuk a napi ingadozás mértékét.
Magas ingadozás esetén a víz karbonáttartalmát kell megmérni és szükség esetén emelni, mert ennek függvénye a víz pH tároló kapacitása.
Ez megtehető pár darab mészkő elhelyezésével a vízáramlásban vagy ápolószerekkel is.
Hőmérséklet
Gondosan tervezett megfelelő mélységű és növényekkel betelepített kerti tóban tartható az ideális 20-25°C tartomány.
Utólag az árnyékoláson túl nem sokat tehetünk a túlmelegedés ellen, azt viszont meg kell tenni.
Oxigén
Létfontosságú elem.
Oxigéncsökkenést okoz a túlzott algásodás, de a hirtelen algakihalás, ezért az algaölő szerek alkalmazása is.
A halállomány túlszaporodása, a növényzet csökkenése szintén oxigénhiányhoz vezet.
A hőmérséklet emelkedésével pedig csökken a víz oxigénfelvételi képessége.
A pótlást a legegyszerűbben oxigéntermelő növények telepítésével, levegőztető pumpa, csobogó, vagy szökőkút üzemeltetésével lehet megtenni.
Egy megfelelő kémhatású és hőmérsékletű dísztóban nem jellemző az oxigénhiányos állapot.
Nitrogén
A szerves anyagok lebontásánál ammónium-ion és a halakra mérgező ammónia keletkezik.
A kettő aránya a víz pH értékének és hőmérsékletének függvénye, magasabb értékeknél nő az ammónia mennyiség és ezzel a mérgezés veszélye.
Az ammónium-ion oxigéndús környezetben baktériumok segítségével előbb mérgező nitritté, majd a növények táplálékául szolgáló nitráttá alakul.
A növényeket a halak megeszik ill. elpusztulnak és ezzel ismét bomló szerves anyag keletkezik.
Ezt a folyamatot nevezzük nitrogénkörforgásnak.
Egy beállt kerti tóban az ammónia és nitrit megfelelő szintje nulla.
Kisebb térfogatú tavaknál a halak túlszaporodása, túletetése és/vagy a kívülről bekerülő növényi szennyeződés annyira megemelheti a bomló szerves anyagok mennyiségét, hogy a tóban élő baktériumok nem győzik a lebontást.
Ilyen esetekben segít a biológiai szűrők alkalmazása, melynek előnye, hogy a szennyezodések mechanikai eltávolítása mellett a nitrogénkörforgást felgyorsítják.
Foszfor
A növények fontos tápanyaga, viszont túlzott koncentrációja az algásodás egyik okozója.
Az algák a növényzet által nem hasznosított foszfort rendkívül gyorsan képesek felvenni és raktározni.
A magas foszforszintet okozhat kútról történő vízfeltöltésnél a talajból bemosódott műtrágya vagy szennyvízmaradék.
Dísztavaknál előfordulhat a tó körüli fűnyírásnál vízbe kerülő nyesedék, illetve a lehulló lomb, melyet mielőbb el kell távolítani.
Amennyiben a tóban számottevő üledék képződött, azt ki kell tisztítani, mert az üledékben a foszfor felhalmozódik.
Algásodás
Az algák kialakulását megakadályozni könnyebb, mint a meglévőt kiirtani.
A megelőzésre már a kerti tó tervezésekor gondolni kell.
- A biológiai szűrőrendszerbe épített UV fénysugaras egység megakadályozza a lebegő algák elszaporodását.
- A megfelelő vízmélység kialakítása védi a tavat a nyári túlmelegedéstől, ami szintén az algásodás egyik okozója.
Fontosságát mutatja, hogy az olyan nagy felületű természetes tavakban is, mint a Balaton, az alacsony vízállás komoly gondokat okoz.
- A telepítendő növények mennyiségének és fajtájának megfelelően kell a teraszokat kialakítani.
Frissen elkészült dísztó esetén az algavirágzás természetes jelenség, melyet a lebegő algák elszaporodása okoz.
A frissen ültetett növények lassan veszik fel a tápanyagot és a baktériumok elszaporodásához idő szükséges.
Normális esetben pár hét alatt beáll az egyensúly és a víz kitisztul.
A tisztulási folyamat felgyorsítható indító baktériumkultúrák segítségével.
Hasonló jelenség tapasztalható a tavaszi hirtelen felmelegedés idején és nyáron nagyobb mértékű vízcsere esetén is.
Egyéb esetben az algásodás - mértékétől függően - nem biztos hogy káros, de a dísztavakban nem kívánatos jelenség.
Kisebb térfogatú kerti tavaknál, ha a vízvirágzás nem szűnik meg, biológiai szűrő telepítése javasolt.
Az évközi algásodás a víz minőségében bekövetkezett változásra utal.
Ennek számtalan oka lehet.
A jellemző okok:
- túlmelegedés,
- halak túletetése vagy túlszaporodása,
- növénypusztulás,
- külső okból bekövetkezett tápanyagtúltengés.
A vízminőség helyreállítása után az általában az algásodás is megszűnik.
A fonalas algák megjelenése általában a sekély, pangó vizekben a köveken kezdődik.
Az algát mielőbb - még elszaporodása előtt - el kell távolítani a tóból.
A tiszta, teljes mélységében átlátható víz kedvez a fonalas algák kialakulásának, mert a tó teljes keresztmetszetében rendelkezésre áll az algák növekedéséhez szükséges fény.
A víz átmozgatásával, árnyékolással a folyamat legtöbbször megállítható.
Nagymértékű algásodás esetén algaölő szerek alkalmazásával a lebegő és a fonalas algák is kiirthatók.
Ahhoz hogy az eredmény tartós legyen nem elég a folyadékot, vagy tablettát a vízbe juttatni és várni.
Az algaölés mechanikai szűrés nélkül ritkán vezet tartós eredményre, mert a vízben maradó kiirtott alga bomlásával a jövő nemzedék táplálékául szolgál.
Nélkülözhetetlen a levegőztetés is, mert a felszaporodó szerves hulladék lebontásához több oxigén szükséges.
A hirtelen algakihalás még levegőztetés mellett is átmeneti oxigénhiányt okozhat, ezért az algairtást halastavakban lehetőleg a délutáni napos órákban végezzük, mert ekkor a legmagasabb a víz oxigéntartalma.
Tudnunk kell azonban, hogy az algaölő szer sem képes csodára, ha nem szűnt meg az algásodást kiváltó ok, a probléma előbb-utóbb visszatér.
